Az én mesém 5.

pályázatára beérkezett alkotásokból.

Ezekben a mesékben mindenki tudja, hogy mi a dolga, és azt legjobb belátása szerint teszi is. a hősök egymásért, nem egymás ellen küzdenek. Még a gonosz is belátja, ha téved. A mesék világa erkölcsös és egyértelmű: a jó elnyeri a jutalmát, a gonosz pedig a büntetését. a meseíró, aki ilyen világot tud teremteni, maga is hasonlóban él. Legyen büszke magára minden alkotó: író és rajzoló; és élje-írja még sokáig ki ki a meséjét önmaga és mások örömére. Ezekkel a gondolatokkal ajánljuk szeretettel a figyelmükbe sorozatunk 5. mesekönyvét!

A boszorkány tanyán nagy a sürgés-forgás,

mondta a kapuban

a boszorka portás.

Megy a lóti- futi, hízik az izgalom,

holnap kezdődik a boszorkány mozgalom.

Seprőt válogatnak, cirokot, nyírágot,

hogy berepülhessék

az egész világot.

Sötét, fekete hegy kellős közepébe

érkezett a tanya banyanépessége.

Fiatalok gyorsan, sebesen és fitten,

de az agg csapatnak még motorjuk sincsen.

Elsántikálnak egy autószerelőhöz,

esdve kérik: tegyen motort a seprőkhöz!

Így szól a szerelő: mit akar itt banyám?

A gyűlés már megy rég a Boszorkánytanyán!

Feljelentem!-ordít, és akkorát ugrik

mérgében, a seprő darabokra hullik.

Összegyűltek már mind fiatalok,vének.

Lelkükben fortyogott

a boszorkányméreg.

Megzavarodott lötty csorgott ereikben,

vér abban már talán ezer éve sincsen.

Ötszáz szipirtyó szállt Szeged városából,

pedig nincs is közel.

Nekik nincsen távol,

felpattannak mind a seprűparipára,

ha nincs katasztrófa, odaérnek mára.

Közben fent a légben vihar kerekedett,

telibe találta

a boszisereget.

Süvített a szélvész, csapkolódtak a fák.

Mint almák a fákról, potyogtak a banyák.

Elfogyott közben az összes türelem,

várakozni is már magában gyötrelem.

Felrobbant a nagy hegy, égtek a boszorkák!

A pokol kapuját velük megnyitották!

Ezzel a verssel sikeresen szerepeltem a könyvben, amit 2012. október 6.-án kaptam meg!